Amikor a váz-izomrendszer elsősorban az izmok valamilyen munkát végeznek, ez csak úgy lehetséges, hogy az izmok összehúzódnak. Az összehúzódást a természet és az izom törvénye szerint mindig a nyúlás és elernyedés követi. Ugyanis az izom összehúzódásakor a bennük futó vérerek keresztmetszetükben csökkennek. Ez által plusz teher rovódik a szívre és a keringésre. “Az izom tudja” ezt, ezért ellazul, elernyed.

Az izomöszehúzódásnak van egy sokkal fontosabb, eredendőbb oka.
Ez a gondolat. Minden gondolat egy akció, egy rezgés, amely a gondolat megvalósulását realizálja az izmok működésében.
Valójában a test, illetve az izmok önmaguktól soha nem tudnak semmit tenni. Ha nincs gondolat, nincs izomösszehúzódás, azaz: cselekvés sem. Valójában az izom, a test “törvénye” az öntudatlan mozdulatlanság és nem a cselekvés. A cselekvés elindítója valójában a TUDAT, és általa a GONDOLAT, amely a testben, azaz az izmokban realizálódik. Ennek következtében: mivel mindig vannak gondolataink, valójában igen ritka az a pillanat, amelyben az izmok, illetve a váz-izomrendszer nincs akciós állapotban valamilyen szinten, kivéve mély alváskor (REM fázis).
Tehát az izmok nem tudnak teljesen ellazulni, elernyedni. Ahhoz, hogy egy izom megfelelő erőt tudjon kifejteni, megfelelő hosszúságúnak kell lennie. Mivel az izmok bizonyos összehúzódottsági állapotban vannak (mikroinerváció), ezért soha nem tudják a tökéletes teljesítményt leadni. Ennek megoldasa az, ha az izmokat rendszeres, szisztematikus nyújtó-lazító gyakorlatokkal hozzuk a nyugalmi, elernyedt állapotba, amennyire lehetséges. Ezzel tesszük lehetővé azt, hogy megfelelő legyen a vérkeringés, a szívmunka, általuk az anyagcsere, az energiaszint, amely lehetővé teszi az izomerő teljes kihasználást, illetve a következőkben elsajátítandó gyakorlatok elmélyítését, így azok hatékonyabban működnek.

A nyújtás nyugodtan áramló mozgás, melyet az odaáramló gondolat hoz létre. A tudatállapot velünk született képessége a nyugalom. A rendszeresen végzett nyújtás az eredendő nyugalmi állapothoz hozza közel a gyakorlót. Így a mindennapi életünkben a gondolat, beszéd, cselekvés pozitívvá alakul, valamint a napi ritmus során adódó feladatokban az eredményes megoldást találja meg az ember, amelyet az elme nyugalma, csendje tesz elmélyütté.
A gyakorlatokat lehet folyamatos áramoltatással, illetve bennenyugvással végezni, egyre inkább növelve a légzésszámot. Igen intenzív a hatás testi, lelki, szellemi szinten.