Szvámi Ráma: ÓM az örök tanú című könyve alapján

A Mándukja-upanisád 11. mantra

Suṣuptasthānaḥ prājño makāraḥ tṛtīyā mātrā miter apīter vā minoti ha vā idaṃ sarvam apītiś ca bhavati ya evaṃ veda.

Suṣuptasthānaḥ prājño makāraḥ tṛtīyā mātrā…

A mélyalvás állapota, a szusupti alatt tapasztalható tudatosság az M, az Óm harmadik betűje.

miter apīter vā minoti…

Az M betű a mérték és az, amiben a többi hang feloldódik…

ha vā idaṃ sarvam apītiś ca bhavati ya evaṃ veda.

Az, aki ismeri ezt az állapotot, képes mindent önmagán belül felfogni.

A harmadik betű, az M a mélyalvás állapota (prádnya). Ha folyamatosan emlékezünk az Ómra, az A és az U egyetlen hanggá válik, és beleolvad az M-be. A kiejtés a következő lesz: „ÓÓÓMMM”, ekképpen az A és az U feloldódik az M-ben, majd újra kibontakozik az M-ből. Ily módon a prádnya, az M a forrás, mely magában foglalja és megméri a másik kettőt, melyek belőle emelkednek ki, és belé olvadnak vissza.

Aki felismeri, hogy az M betű azonos a prádnyával, képessé válik a külső és belső világok felismerésére. Arra is képes lesz, hogy felismerje a teljes univerzummal való egységét.

 

Az alvás állapota rámutat, hogy a tudatosság rendelkezik azzal az erővel, hogy visszavonja és kiterjessze önmagát. Aki tudja, hogy a tudatosság működik mind kívül, mind belül, egyértelműen kiválóbb annál, mint aki csak az ébrenlét és az álom állapotait tárta fel. A szokványos alvás alatt az elmét visszavonjuk az álom és az ébrenlét állapotától. Ez a pihentető időszak alapvető fontosságú az egészséges élethez. De nem szükséges nyolc-tizenkét órát elvesztegetni az alvásra, és mégis fáradtan ébredni. Ez a feltételezett szükséglet egyszerűen csak a képzelet szüleménye, valóság nélküli hagyomány. Az emberi testnek még fáradtságot vagy kimerültséget követően sincs szüksége háromórányi alvásnál többre, feltéve, hogy megértettük és helyesen gyakoroljuk az alvás művészetét. Az idő és energia elvesztegetése a tehetetlenség és a lustaság szokásához vezet, ami még a hétköznapi ember számára sem hasznos. Az alvás minősége valójában fontosabb, mint a hosszúsága.

A valódi meditáló nem olyan módon alszik, mint a hétköznapi ember: az alvást szándékos ellenőrzése és akarata alá vonja. Elhatározza, hogy alszik, és hogy akkor ébred fel, amikor akar. Ez a jóga nidrá művészete, amelyet a meditálók gyakorolnak.

 

Az alvás állapota szubtilisebb, mint az ébrenlét és az álom állapota, és aki tudja, miként használja a jóga nidrá állapotát, óriási hasznot húzhat ebből. Képes pihentetni a testét, az idegrendszerét, az agyát és az elméjét, ki tudja tágítani a tudatosságát, és megismeri azt, ami a hétköznapi elmék számára ismeretlen. A mélyalvás alatt az ürességet tapasztaljuk; ugyanez tapasztalható a meditáció közben is. Ez az üresség nem üres, de az üresség érzését érezzük. Ez idő alatt nincs semmilyen tartalom az elmében, ezért hívják mélyalvásnak. Tehát az alvás egy tartalom nélküli, tudattalan állapot; ilyenkor nincs éberség. Ha valaki az ürességben van, akkor nem tud erről, de ha felébred, akkor emlékszik rá, hogy ott volt. Mély meditációban viszont úgy van az ürességben, hogy közben tudatában van ennek. A meditatív állapot egy teljesen felébredt, kitágult állapot. A tágulás törvényét követve a szádhaka tovább tágítja a tudatát, egészen az Egyetemes Tudatig, s akkor mindenkit szeret és mindig az örökké tartó boldogságban marad. E dimenzió tapasztalatai nagyon finomak. Szerencsés az, aki már felfedezte az ébrenlét, az álmodás és az alvás valóságát. Nagyon fejlett törekvőről van szó, aki felkészítette magát az utazás utolsó részére, nevezetesen a turíjára.

A IV.részben a turíjáról írunk.