Az ÓM ( AUM ) jelentése I.rész

Szvámí Ráma: ÓM, az örök tanú című könyvének legelső bekezdésében kijelenti: „Az a tudás, amelyet most átadok nektek, nem az elmémen keresztül érkezett […hanem], belső látáson vagy kinyilatkoztatáson alapul”. Később elmondja nekünk, hogy huszonkétszer tanulmányozta a Mándúkja-upanisadot, de csak akkor kezdte megérteni, amikor elkezdte a gyakorlást, a szádhana, vagyis spirituális önfegyelem ösvényének követését. A megértést, amelyet most nagylelkűen megoszt velünk, az intuitív tudás univerzális könyvtárából kapta.

Részlet a könyvből

A Mándukja-upanisád 9. mantrája 

Jāgaritasthāno vaiśvānaro ‛kāraḥ prathamā mātra‛- apterādimattvād vā āpnoti ha vai sarvān kāmān ādiś ca bhavati ya evaṃ veda. 

Jāgaritasthāno vaiśvānaro ‛kāraḥ prathamā mātra‛…

Az ébrenléti állapot, a vaisvánara alatt tapasztalható tudatosság az A, az Óm első betűje.

…apterādimattvād vā āpnoti…

Az A áthatja az összes többi hangot és az (ábécé) első (betűje).

…ha vai sarvān kāmān ādiś ca bhavati ya evaṃ veda.

Az, aki tudatában van ennek a valóságnak, az összes vágyát beteljesíti és sikeres.

Az első betű, az A ugyanolyan természetű mint az ébrenléti állapot. Az A a mindent átható, egyszerű magánhangzó. Minden más hangot áthat. Az Óm első betűjét a nevek és formák világához is hasonlítják, mivel az ember a tudatos ébrenléti állapot révén van tudatában a külvilágnak. Az első hang, az A nélkül ki sem tudnánk ejteni az Óm szót, és ugyanígy, az ébrenléti állapot ismerete nélkül nem tudnánk megismerni a többi tudatállapotot sem. Ha a külvilág ismerete a kontempláció és meditáció révén feltárult, képesek vagyunk elérni azokat a tárgyakat, amelyekre vágyunk, és ápta-kámává válunk, vagyis olyasvalakivé, akinek minden vágya teljesül.

A mély kontempláció és meditáció révén a tanítvány tudatára ébred az egész univerzumot átható életerő, azaz prána egységének. A törekvő ahelyett, hogy eltérő neveket és formákat észlelne, egyedül az életerőt tapasztalja, mely a tudatosság megnyilvánulásának egyik aspektusa. Fontos, hogy sikeresek legyünk a tárgyak világában, ahogyan a külvilág ismerete is fontos. Ha ezt a tudást megszerezted, az arra ösztönöz, hogy a tudás következő szintjére törekedj. A külvilág az eszközök világa, és az a sikeres ember, aki tudja, miként használja a tudatos elmét, és hogyan alkalmazza azt a világi tárgyak megszerzésére. A jelenségek világát meg kell értenünk, és helyes viszonyt kell vele kialakítanunk.

Habár tudhatod, hogy az ébrenléti állapot nem nyújt átfogó tudást az élet más dimenzióiról, fontos, hogy megértsük, használjuk és irányítsuk az elme tudatos részét, mely az ébrenléti állapotban működik.

Enélkül sem kapcsolatokat nem tudunk sikeresen fenntartani, sem eszközeink nem lesznek a világi célok elérésére. A tárgyak világával kapcsolatban két megközelítés létezik: az egyik az, hogy a világ összes tárgyát eszközként használjuk a tudat legmagasabb állapotának az eléréséhez. Amikor a törekvő alkalmazkodik a mulandó világ külső körülményeihez, akkor úgy ismeri a világ összes eszközének felhasználási módját, és úgy közeledik hozzájuk, mint szádhanája részéhez, célja, a turíja elérése érdekében. Úgy használja mindezen eszközöket, hogy nem akarja tulajdonaként birtokolni őket, és nem kötődik a világ tárgyaihoz. Ha nem alakítja ki ezt a hozzáállást, nem lehetséges számára, hogy mentes legyen a kötődésektől, és uralkodjon az érzékei felett. A külvilág az öröm és a fájdalom, az ellentétpárok világa. A törekvő az ellentétpároktól való szabadság állapotát akarja elérni, ezért megvizsgálja a külvilágot, de nem talál beteljesedést. Ennélfogva egyre nagyobb erővel kutat a tudatosság más dimenziói után.

A másik megközelítés a külvilág megértése és olyan módon történő használata, mely nem teremt korlátokat számunkra. Fontos ügyesen élni, hogy a világ bűvölete, kísértése és vonzereje ne emeljen akadályokat a megvilágosodás útján.

A törekvő tudja, hogy a külvilágban minden alá van vetve a változásnak, a halálnak és a felbomlásnak. A látszatvilágot megértve gyakorolja szádhanáját, nem köti meg a nevek és formák világa, és nem vesztegeti idejét és energiáját a szükségletein felüli világi tárgyak megszerzésére.

Azok, akik tudják, miként fordítsák energiájukat a külvilági siker elérésére, azt is tudják, hogyan irányítsák a tudatos elmét, és hogyan használják ki a legjobban az ébrenléti állapotot. A különböző forrásokból gyűjtött adatok alapján nyilvánvaló számomra, hogy az átlagember nem olyan elégedett és boldog, mint amilyennek látszik. Habár jóval többje van, mint ami szükséges, mégis fél az ismeretlentől; nem tudja, hogyan juthatna túl az ellentétpárok által teremtett illúzió mocsarán.

De azok, akik felismerték ezt, úgy keresik az örök boldogságot, hogy feltárják a tudat többi állapotát. Ha valaki tudja, hogyan használja az éber állapotot hozzáértő, gyakorlott módon, sikeres lesz a külvilágban, ez a siker azonban nem vezet a megvilágosodáshoz.

Emberi életünk során időnként részesülünk az univerzum látszatvalóságának és átmeneti természetének futó megpillantásában. Ha az ilyen lehetőségeket azok időtartama alatt a nem ragaszkodás gyakorlására használjuk, biztosan elérjük célunkat.

Ez a felébredés minden ember életében bekövetkezik. Semmi sincs a világon, ami be tudná teljesíteni az örökké tartó béke, üdvösség és boldogság iránti vágyat. A felébredés pillanatai tudatossá tesznek bennünket a valóságra, de mivel nem gyakorlunk, nem vagyunk állandóan tudatában az igazságnak. Így aztán az ember a saját maga teremtette sorscsapásoktól szenved. Ez a versszak az ébrenléti állapotot úgy magyarázza, hogy a nevek és formák világához hasonlítja, mely az A-hoz, az Óm első betűjéhez kapcsolódik. Az Óm átfogó jelentésének megismeréséhez azonban meg kell ismerni a tudat más aspektusait is, amelyeket az U és az M hangok képviselnek, majd végül az Óm rejtett állapotát, a csendet, a turíja legfelsőbb állapotát is.