Az ÓM (AUM) hang nélküli aspektusa a turíja

Szvámi Ráma: ÓM az örök tanú című könyve alapján

A Mándukja-upanisád 12. mantra

Amātraś caturtho ‛vyavahāryaḥ prapañcopaśamaḥ śivo ‛dvaitaḥ evam oṃkāra ātmaiva saṃviśaty ātmanātmānaṃ ya evaṃ veda.

Amātraś caturtho…

Az Óm hang nélküli aspektusa a turíja, a negyedik állapot …

avyavahāryaḥ prapañcopaśamaḥ…

a tudatosság ezen aspektusa hétköznapi elmével és érzékekkel felfoghatatlan; ez az összes jelenség megszűnésének állapota. …

śivo ‛dvaitaḥ evam oṃkāra ātmaiva saṃviśaty ātmanātmānaṃ ya evaṃ veda.

áldott állapot ez, kettősség nélküli egy (advaita).

Az Óm a valódi Én. Aki tudja ezt, [annak tudata] az Egyetemes Tudatba tágul. Az Óm hang nélküli aspektusa, a csend ugyanolyan természetű, mint a negyedik állapot, a turíja. A turíjának nincsenek részei és felfoghatatlan, mivel túl van a beszéden és az elmén. Ez az az állapot, melyben az összes kétség és konfliktus feloldódik. Az Óm végső állapota, melyben az A-U-M feloldódik. Az ébrenlét, az álom és az alvás állapotainak egybeolvadása. Nem kettős, áldott állapot, amely a májának hívott, lenyűgöző illúzió megszűnése. Azonos az Átmannal, az összes egyén valódi Énjével. Aki ismeri az Abszolút Valóság ezen állapotát, a Legfőbb Énbe tágul, felismeri önmagát, és nem születik újra. Az ébrenlét, az álmodás és a mélyalvás olyan állapotok, amelyekben kettősséget tapasztalunk, mert a tapasztaló különbözik a tapasztalattól.

A turíja, a negyedik állapot viszont kettősségektől mentes állapot, mely ahhoz a csendhez hasonlítható, amelybe az Óm vezet. Valójában az összes hang a csendből keletkezik, így ezt az állapotot hang nélküli állapotnak nevezhetjük. Ezért adták neki a turíja nevet.

Ha valaki a folyóparton áll, hallja a folyó áramlásának hangját. Ha visszamegy a folyó forrásáig, felfedezi, hogy ott nincs hangja. A hang egyre erősödik, ahogy távolodunk a forrástól. A meditáló a hangok eredete felé tart, amely a tökéletes csend, a túlnani állapot, amelyet turíjának hívnak. Mély meditációban és kontemplációban elérhető az az állapot, amelyben felismerjük az igazságot, a valódi Ént. Egy ilyen állapot megmagyarázhatatlan, mivel ennek igazsága olyan súlyos, hogy az elme és a beszéd nem képes megtartani. Ezért nincsenek rá szavak, hogy leírják ezt az örök boldogságot. E felismerés csúcspontjáról a szádhaka képes párhuzamosan és egyszerre felfogni az összes tudatállapot ismeretét, és ezáltal eléri a megvilágosodás állapotát.